Pedelec, e-bike, PAS, ZEV? Egy kis ebike történelem!

Pedelec motor

Mint annyi innovatív változás, az ebike is Japánból érkezett hozzánk. 1998-ban a Yamaha mutatta be azt a kétkerekűt, amit „pedelec”-nek hívtak a „pedal electric cycle” rövidítéseként. A jármű egy olyan kerékpár volt, amely elektromos hajtással is fel volt szerelve, de csak akkor működött, ha a vezetője önmaga is tekerte a pedált. A belpiacon már 1993-ban bemutatták ennek elődjét, a „PAS”-t (Power Assisted Bicycle).

A Yamaha első rendszere

Az elmúlt évtizedben rohamosan fejlődött az elektromos kerékpárok technológiája, és igazán elterjedté az elmúlt öt évben vált.

Hadd magyarázzam egy kicsit a szóhasználatom; a pedelec szó az EU EN15194-ben és 2002/24EG-ben meghatározott definíció szerint olyan „elektromos kerékpárt jelent, melynek maximális folyamatosan leadott teljesítménye 0,25 KW, ami progresszív módon csökken le ha a kerékpáros eléri a 25km/h-ás sebességet, illetve ha a kerékpáros nem tekeri a pedált”. Még mindig ébren? Jóóóó.. 🙂

Mindent, ami kiesik ebből a kategóriából ebike-nak hívnak, tehát ide tartoznak az olyan elektromos kerékpárok, amelyek nagyobb motorral (350W-1000W) szerelt modellek, illetve amelyeknél „kézi gázzal” lehet szabályozni a sebességet. Az egyszerűség kedvéért én mindenhol az ebike megnevezést fogom használni, remélem így már mindenki érteni fogja. A szakértőktől előre is elnézést kérek! 🙂

Az ebike értelmezése az elmúlt években a technikai fejlődés révén az emberekben átalakult; korábban az” öreg ember kerékpárja” értelmet mára már felváltja a „zöld jármű” és a” sportos emberek bicaja” jelentés.

Az elektromos kerékpárok piaca az elmúlt években hatalmas növekedésen ment át. A növekedés egyik motorja Kína, ahol 2010-ben több,  mint 120 millió elektromos bicaj üzemel, de Európában is 1 millió, míg Amerikában 300.000 gépet adtak el tavaly. Az európai piac legnagyobb szereplője Hollandia, ahol közel 200.000 gép talált gazdát.

De hogy miért is ilyen kedvelt ez a közlekedési eszköz? A tulajdonosok szerint a legfontosabbak, hogy messzebb juthatunk el vele, mint a normál kerékpárokkal; egy holland statisztika szerint a kerékpárosok napi 6 km-es ingázásra használták a gépüket; míg az elektromos hajtással szerelt biciklik napi 25 km-et mentek. Nem kérdés, hogy a környezeti tényezőket (szembeszél vagy emelkedő) könnyebb az elektromos hajtással legyőzni. És nem utolsó sorban azt mondták, hogy sokkal sportosabb az ilyen gépek tulajainak imázsa, mintha busszal vagy épp autóval járnának.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a gépek környezetbarátok, menet közben Zero Emission Vehicle-ként kategorizáltak; így nem bocsátanak ki semmilyen káros hatást. Ha a teljes történetet nézem, és beleszámolom az előállítást, az akksik töltését és ártalmatlanítását, akkor az egy emberre vetített CO2 kibocsátás negyede a vonaton utazókénak; tizede a buszozóknak és huszadrésze a gépkocsit választóknak. További előnyt jelent a levegő tisztasága, a zajtalan üzem és a kisebb parkolási terület szükségessége. Talán mégis lesz egy csekély esélye az unokáiknak? 😉

Szólj hozzá!