Épp most végeztünk a második átalakítással, ami egy hátsókerekes verzió…

A második... 🙂

Második bringánknak egy férfi MTB-t választottunk. Ugyanazt a kitet használtuk, mint korábban, de most a hátsó kerék hajtást választottam, és az akkumulátor a kulacs helyére került.

Sokan vitatkoznak, melyik a jobb; az első kerék hajtás súlyeloszlása nem túl jó (gondoljunk csak arra, ha egy padkán kell átemelni a bringát),  a hátsónak meg a beépítése bonyolult, de ha egyszer megvan, sokkal élvezetesebb, hogy a bringa a súllyal terhelt hátsó kerékkel van meghajtva. A vitát nem fogom eldönteni, mert szerintem mindkét verziónak meg van az előnye; a beépítések bonyolultsága miatt az esetek 70%-ban az első kerék szettet alkalmazzák.

A donorunk most egy 2010-es Merida Matts 20MD. Az átalakítás a szokott menetrendben zajlott; a hátsó kerék leszerelésével és átgumizásával kezdtünk.

Merida a boncasztalon...

Még mielőtt a kereket feltettük volna, meg kellett oldanunk a PAS szenzor felszerelését. Mint korábban láttuk, az első gépet monoblokk cserével tettük kompatibilissé, de most úgy döntöttünk, hogy ezt nem cseréljük ki; az érzékelő mágnest egyszerűen a vázhoz ragasztottuk. Több, mint száz km megtétele után mondhatom, hogy ez teljesen jól sikerült! 🙂

A kábelkötöző csak a ragasztó kötéséig maradt fent

Következett a hátsó kerék beszerelése. A motorra felkerült a tárcsafék (szabványos csatlakozási pontjai vannak, úgyhogy az eredeti tárcsa ment fel rá), aztán a gyári kithez tartozó fogaskerékszett. Sajnos a motor nem tud kazettás rendszerű fogaskerék-készletet fogadni, így meg kell rendelnünk a készlethez való fogaskerékszettet is 6-7-8 vagy 9 fogaskerékkel. Egy kerékpár szakműhelyben minden szerszám megvan ahhoz, hogy ezt összeszereljék.

Ez a célszerszám is kell hozzá...

Mindjárt gurul!

Az akkumulátort könnyen feltettük a vázra, bár a tartón lévő lyukak nem voltak jó helyen, így ezen alakítanunk kellett.

Ezután az LCD monitor és a kontroller került fel a helyére. A fékkart (ami egyben a motor vészleállítója is) nem kötöttük be, így nem kellett megbontanunk az integrált fék- és váltókart. Mint írtam több, mint 100 km-t mentem azóta a biciklivel és nem hiányzik; ha az ember fékez, akkor nem pedálozik; így a motor azonnal megáll. Szerintem a fékkarnak akkor van létjogosultsága, ha regeneratív fékezést támogató kitről beszélünk; márpedig ez nem az.

Már csak a sebességmérő felhelyezése hiányzott a gépről, ezt gyorsan megoldottuk, és irány a próbakör! A kit 250W-os motorral szerelt, 36V-os 9Ah-ás akksival. A 13 kg-os montibol így lett 20 kg, de az élmény leírhatatlan; úgy ugrik, mint egy atléta a startvonalról… 😉

A gépet felvittük az Alpokba, és ott teszteltük… De erről majd később! 😉

 

 

Szólj hozzá!