Olvasási idő: 2 perc

megint egy új weblap? Na de miért? Ha meg szeretnéd tudni, akkor egy hosszabb történetet kell elmesélnem…

Ákosnak hívnak, Magyarországon élek, 39 éves vagyok, és egy gyönyörű, kecses testet keresek… egy elektromos kerékpárt! No, nem, ez nem a névtelen alkoholisták klubja, vagy egy újabb párkereső lap… 🙂

De hadd kezdjem az elején! Két kerékre 14 éves koromban pattantam, és végigjártam a   Verhovina – Simson – MZ – Suzuki – Honda útvonalat. A legnagyszerűbb élményt azért mégis egy enduró motor jelentette, amivel bevágódhattam a Vértes erdeibe és legyőzhettem azokat a dombokat, amire gyalog már akkor sem voltam képes feljutni… 🙂 Ahogy idősebb lettem és a rend derék őreivel gyakran véleményt cseréltünk ;), rájöttem, hogy a „környezet”, „a tiszta járművek”, a „felelősség”, a „zöld gondolkodásmód” kifejezések csodálatos módon értelemmel bírnak, így a motort kerékpárra cseréltem (persze azzal az indokkal, hogy így biztos egészségesebb leszek, és később, – de iszonyú izületi problémákkal –  fogok majd eltávozni az örök vadászmezőkre ;)). A montival nagy kirándulásokat tettünk a fiammal és a barátnőmmel, és rá kellett jönnöm, hogy a puha testem legfeljebb napi 70-80 km távolságot (pl. Fertő tó vagy a Tisza-tó megkerülése) vagy maxiumum 300 méter magasságkülönbséget bír. Amikor láttam a nyugdíjasokat felkerekezni a Grossglockner tetjére, ami 13 km-en belül 1300 m szintkülönbséget jelent, akkor elgondolkodtam, hogy nincs ez így jól, mégis csak Superman-nek kellett volna születnem…

Fertő tó
Fertő-tó körjárat; a közepén még mosolyogtam...

Mérnökemberként egyből a könnyebb megoldást kerestem; no nem mintha csalni szerettem volna, de szerettem volna a határaimat kitolni… És persze találtam is olyan megoldást, aminek Nyugat-Európában, Amerikában és Kínában már évtizedes hagyománya van; ez az e-bike. Elkezdtem a híreket böngészni és szembesültem azzal, hogy Kelet-Európában nincs igazán kultúrája ennek, így elhatároztam, hogy egy blog formájában közreadom a tapasztalataim.

És igen, Kelet-Európa. A domain név utolsó két betűje erre utal. A blogom kétnyelvű lesz; a magyarul nem beszélő európai kisebbség számára angolul is fogok firkálni.

Kérlek, ha találkozol olyan hírrel, ami érdekes lehet a lapunk számára, dobj egy emailt az akos@ebikeee.com címre!

Orfű
Orfű felől, lihegve, felfelé...

Kellemes olvasást kívánok! 🙂