A teleszkópok beállítása, főleg a komolyabb hegyikerékpároknál, elsőre bonyolultnak tűnik, de ha követed a leírásunkat, akkor hidd el, gyerekjáték lesz! Néhány alapelvet kell csak betartani, és utána szinte bármelyik gépet be tudod majd lőni a saját bringázási stílusodhoz. Első részünkben a levegő nyomásának beállításával foglalkozunk, a második részben pedig a csillapítási rendszerek testreszabása lesz a téma.
A teleszkópos, és főleg az elől-hátul teleszkópos bringák menettulajdonságainak legalább a felét az adja, hogy mennyire vannak jól belőve a rugóstagok! Gyárilag van bennük valamennyi nyomás, de ez csak azért van, hogy ne üljenek össze szállításkor, vásárlás után mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan állítsa be a saját igényeihez a kerékpárt. Természetesen ezt megteszik kérésre a bringaboltban is (már ha elég szakképzett a szerelő), és persze elég jól tudod specifikálni a kívánságodat. Éppen ezért én mindenkinek azt javaslom, hogy szánjon rá egy kis időt, és tanulja meg maga beállítani ezeket. Most alapvetően a levegős rugózású telókkal fogunk foglalkozni, mivel a minőségi bringák legnagyobb részében ezeket találjuk. Vannak még rugós rugózású (de szép szókapcsolat) cuccok is, de most rugóállandókba és hasonlókba nem akarunk belemenni.
A rugóstagok első és legfontosabb lépése a megfelelő levegőnyomás beállítása. A legtöbb villa lábán megtalálható egy kis táblázat, ami mutatja, hogy hány kilós testsúlyhoz, hány psi nyomást kell belefújni a rugóstagok esetében, illetve, ha a villán nem lenne rajta, akkor pedig a szervizkönyvben általában ezek megtalálhatóak. Persze ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt testsúlynak a bruttót kell nézni, azaz teljesen felöltözve, sisakban, hátizsákkal kell lemérni a súlyodat, mivel 4-5 kilót is jelenthet csak a felszerelés, és akkor még nem beszéltünk az ivóvíztartályos hátizsákokról amiben csak a lötyi akár 2 kiló is lehet.
Ha ez alapján állítod be a levegő nyomását, akkor már sokkal többet tettél, mint az átlagos bringások 80%-a, aki sosem lövi be megfelelően…. A finomhangolás kulcsa a „sag”. Ez egy angol rövidítés, és igazából a beülést jelenti. Tehát amikor ráülünk a bringára (és már a lábunk is a pedálon van), akkor mennyire ülnek be a teleszkópok. A beülés mértékét a levegő nyomásának növelésével tudjuk csökkenteni, de egyáltalán nem cél a beülés megszüntetése! Sőt!
Az optimális beülés mértéke a kihasználható rugóút 10-30%-a.
Neked mennyi az ideális? Sok mindentől függ. Főként a testsúlytól, és a bringázási stílusodtól. Ha 90 kiló vagy, és 30%-ra állítod a sag-et, akkor a rugóutad felét fogod csak tudni nagyjából kihasználni, mivel túlzottan érzékeny lesz a villa, és ugyan kimozog minden egyes kavicsot, de a nagyobb ütések már kifognak rajta. De ha csak sima ösvényeken, földutakon bringázol simán elegendő lehet. Viszont sziklás, durva terepre már inkább 20% környékét ajánlanék. Ha viszont 55 kilós nő vagy, akkor nyugodtan állítsd 30%-ra vagy akár kicsit többre is, mert a kis átmérőjű levegőkamrák nem kedveznek a könnyű súlyú bringásoknak.
Ma már a legtöbb villán és rugóstagon be vannak jelölve a sag értékek 10-20-30%-hoz, ami nagyban megkönnyíti a beállítási folyamatot, de akkor sem kell kétségbe esni ha ez hiányzik róla. Egyszerűen kis lépésekben ki kell engedni a levegőt a telókból, ilyenkor a gumigyűrű felcsúszik a maximális beülésig, majd újra felfújva megmérni egy mérőszalaggal, hogy hány cm a rugóút. Ebből pedig kiszámolható mennyi a 10-20-30%. Azért célszerű kis lépésekben kiengedni a levegőt, mert a légkamrában van némi kenőolaj, és így abból minél kevesebb kerüljön a villán kívülre. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy nincsen gumigyűrű sem a becsúszószáron! Ilyenkor megteszi egy műanyag kötegelő ideiglenes felrakása is, csak arra vigyázz, hogy a levágásakor ne karcold meg a becsúszószárat!
A beállításhoz szükséged lesz egy segítőre, de kellő rutinnal felvértezve már fal mellett, magad is el tudod végezni. Első lépésként fújj a teleszkópokba annyi levegőt amennyit a használati útmutató ír a súlyodhoz, és told legalsó állásba a gumigyűrűt/gyűrűket. Öltözz be menetkészre, majd ülj fel a bringára. A segítő álljon veled szembe, és erősen, két kézzel markolja meg a kormányodat a kormányszár mellett mindkét oldalon. Ő fog ugyanis stabilizálni közben. Ha ez megvan akkor szállj fel a bringára, állj ki a nyeregből, és rugózz párat, hogy a teleszkópok bemozduljanak. Told le vissza a gumigyűrűket, és állj fel a pedálokra mintha egy lejtőn gurulnál állva. Ekkor már ne mozogj feleslegesen, mert az elrontja a mérést. A fékeket ne húzd be, mert az szintén hibát okozhat. Itt jön a legnehezebb része, mert úgy kell leszállnod a bringáról, hogy az ne rugózzon be! A legjobb megoldás, ha szépen oldalra dönt a segítőd, leteszed az egyik lábad, majd leszállsz a gépről. Most ellenőrizni tudod, hogy a gyári érték neked megfelelő-e vagy túl sok, esetleg túl kevés. Általában túl sok szokott lenni, de ez gyártótól függ. Ezt a folyamatot többször meg kell ismételned amíg el nem éred a megfelelő beülést.
Igazából hosszabb volt leírni, mint amennyi megcsinálni. A gyári irányelvek szerint minden indulás előtt le kellene ellenőrizni a megfelelő nyomásértékeket, de a tapasztalat azt mondja, hogy ha kifogástalan állapotúak a telók, akkor havonta egyszer elegendő. Hasznos felírni a nyomásértékeket, hogy legközelebb már csak ellenőrizni kelljen! A teleszkópok felfújásához szükséged lesz egy teleszkóp pumpára, mivel az akár 10-20 bar-os nyomást mással nem fogod tudni előállítani. Ez természetesen kapható a boltban.
Remélem sikerült érthetően leírni a dolgokat, a következő részben pedig a bonyolultabb csillapítás rendszerek beállítása következik majd, hiszen az ideális sag csak egy része (de jelentős része) az ideálisan működő felfüggesztéseknek. Ha bármilyen kérdésed felmerülne, írd meg kommentben!
