Az átalakított ebike-okat elvittük az Alpokba, mert kíváncsiak voltunk, hogy átlagos képességű emberek is képesek-e velük túlélni a hegyeket… 🙂
Az EUROBIKE 2011-es kiállításról hazafelé jövet az olasz Alpokot vettük célba, azzal a céllal, hogy meghódítsuk az ebike-okkal a Top Gear-es fiúk által is megjárt Stelvio hágót.
Sajnos a felvezető utakat egy rendezvény miatt lezárták, így bringákat nem ott teszteltük, hanem 30 km-rel északra a Mals völgyében. Az idő szeptember elejéhez képest nagyon jó volt, 20 fok feletti meleggel indultunk az útra.
A környéken kiépített kerékpárutak tömkelege várja a turistákat, így a Laudass nevű tündéri kis falvacskában lévő szállásunktól alig 50 méterre már a rá is hajtottunk a Lago di Muta nevű tóból induló patak partján futó aszfaltozott bringaútra.
Természetesen a felfelé irányt választottuk, és az első két kilométer alaposan meglepett minket; az út 7%-os átlagos emelkedésével az osztrák 50 éves biciklistákon kívül mindenkit megviselt volna… De nem minket! 🙂 Hamar feljutottunk a következő településre Clusioba, ahol szintén egy középkor óta változatlan kedves falucskán hajtottunk át. Szűk kis utcácskák, és persze nagy emelkedők tarkították az utat.
A völgy lassan kitárult előttünk és a kilátás pazar volt:
Ha erre jártok, ne hagyjátok ki a hegy oldalában gubbasztó marienbergi kolostort, és a Fürstenburg kastélyt sem!
A települést elhagyva a kerékpárút meredeken kaptat felfelé. Nagyon jól van megoldva, hogy távol van az utak morajától és kiváló minőségű. A kilátás gyönyörű, csak a szembe jövő kerékpárosokkal kell vigyázni, mert nem ritkán 50-nel gurulnak a völgy felé. Az ebike-okkal a 7%-os emelkedőnek felfelé az átlagtempónk 14 km/h… Igaz, ezért kemény izzadtsággal fizetünk.
Túránk legmagasabb pontján vagyunk, 10 km alatt 600 méter mentünk felfelé. Kissé lihegve, de fülig érő mosollyal érünk a tóhoz, amit meg is kerülünk. Az akkumulátorok 75%-os töltést mutatnak, de innentől már csak lefelé megy az útunk, így nem nagyon izgulunk.
Aki még szeretné meghosszabbítani a túrát, annak ajánlom, hogy kerülje meg az e felett lévő tavat is., mi kb. még 15 km, de legalább nem kell felfelé menni. A felső tó felszíne alatt egy komplett falu található, amiből csak a templomtorony áll ki; ez a település a tó duzzasztása miatt került víz alá. Az akkori lakókat kijátszották és kitelepítés lett sorsuk; a szomorú történetet a németül tudók itt olvashatják.
A visszaút innen nagyon élvezetes; majd 500 méternyi szintkülönbséget gurulunk Mals-ig. Túránk 20. kilométerét tesszük meg.
A városka jó pár látnivalóval büszkélkedik, a román stílusú romok és tornyok mellett a St. Benedikt templomba is térjünk be, amely a térség legrégibb temploma, a 8. században kezdték építeni!
Ahogy a képen is láthatjátok esőfelhők kezdtek gyülekezni, és ezért hazafelé vettük az irányt. Elkezdett esni, ezért tökön-babon és persze mezőn keresztül gurultunk a szállásunk felé; de elvétettük az irányt. Elhagyott második világháborús hatalmas bunkerek között zúgtunk lefelé, hogy mielőbb fedett helyre kerüljünk. Ez Glurnsban sikerült is, itt vártuk meg azt a negyed órát, amíg az eső kieste magát. Nem bántuk meg, hogy ide keveredtünk, mert egy bájos középkori falucskába csöppentünk (szó szerint;), amelyet még mindig körbevett a régi, középkori várfal.
Innen már csak a patakunkat kellett megtalálnunk, amely mentén a kerékpárút a szállásunkhoz vitt vissza.
És hogy hogyan teljesítettek a bringák? Összesen 28 km-t mentünk 22 km/h-ás átlagtempóval, 600 méteres szintkülönbséggel. A 324 Wh-ás akksik csak félig merültek le; még ugyanennyit simán elmentek volna. Nagyon jó érzés volt velük tekerni, és az elektromos rásegítés nélkül biztosan nem járhattuk volna be ezt a csodálatos utat! 🙂
